A vírusok a barátaink!

A vírusok - szövetségesek?

Ne próbáljuk meg kiirtani őket - inkább lépjünk velük szövetségre! A vírusok ugyanis minden korszakot túléltek és túlélnek; ők a Föld legnagyobb egyedszámú organizmusai, ha úgy tetszik, a Föld urai. És egészségünk támogatói. A korábbi, baktériumokkal kapcsolatos írás főbb megállapításait szinte egy az egyben bemásolhatnánk. Azon lehet vitatkozni, hogy előbb jöttek -e létre, mint a sejtes élőlények, esetleg „egyidejűleg”, netán utóbb, ám azt leszögezhetjük, hogy a vírusok a földi játszótér legrégebbi, legrutinosabb tagjai közé tartoznak. Ami az emberi testet illeti, saját sejtjeink száma kb. 37 ezer milliárd, míg a bennünk élő baktériumok száma hozzávetőlegesen 100 ezer milliárdra tehető. Az arányok érzékeltetése végett: az emberi testben éldegélő vírusok létszáma minimum tízszerese a baktériumokénak! Sőt, maga az emberi DNS egy része is vírus kód. Egykor volt vírusok egykor volt programjai, melyek az emberi génállomány 3-5, más becslések szerint 8-10 %-át teszik ki. Nesze neked, DNS-ünk egy tizede vírus!

Maga a vírus ugyanis egy darab genom

Azaz örökítő információ, melyet az anyatermészet egy fehérjeköpenybe csomagolt. Esetleg még kapott egy zsírból készült extra esőkabátot, és… ennyi. Nincsenek életfunkciói, nem folytat anyagcserét, nem termel energiát (azaz tőlünk lopja az áramot is). Technikai értelemben még csak nem is él a lelkem! Csak egy darab programkód, melynek az a célja, hogy saját magát bele írja egy élőlénybe. (Mondjuk egy emberi sejt DNS-ébe.) Az emberi sejt számára ez a pici kis plusz kód azt az utasítást adja, hogy a sejt saját anyagából gyártsa le a vírus összetevőit, majd szerelje is össze. A sejt tehát saját energiáját felhasználva, saját anyagaiból gyárt egy sereg új vírust. (Ezen másolatok között mindig van olyan, amely egy picit eltér a mintadarabtól, attól, amely alapján őt készítették. Ez a mutáció teszi a vírusokat extrém módon ellenállóvá és legyőzhetetlenné.) Az újdonatúj vírusok már indulnak is tovább, hogy más sejteket „vegyenek rá” a másolás és a gyártás lebonyolítására. Na már most, látható, hogy a vírusnak szüksége van egy gazdatestre, amely számára életteret, életet, (kvázi életet) biztosít. Ezért aztán, ha színtisztán a logika mentén megvizsgáljuk a kérdést, láthatjuk, hogy a vírusnak egyszerűen nem lehet érdeke, hogy kinyírja a gazdatestet! Ha elpatkol a Gazda, mi lesz ővele??? Nem-nem, a vírus célja az, hogy észrevétlenül meglapuljon a telepen. Lopjon egy kis téglát és cementet, no meg valamennyi villanyt, és szép suttyomban építkezzen. A nyilvánosságot meg a figyelmet mindenképpen el kell kerülnie.

"This is a beginning of a beautiful friendship..."

Ha megnézzük, az ősi, primitív vírusok szépen megélnek a gazdatestben, és semmi zűrt nem okoznak. A madárinfluenza egyes törzsei például időtlen-idők óta ott copy-paste -elik magukat a vadon élő madarakban, gyakorlatilag észrevehetetlenül. Ahogyan a HIV vírus is ott figyel minden dzsungelbéli majomban, és semmi kárt nem okoz. Nem célja ugyanis. A kacifánt akkor kezdődik, amikor egy vírus kalandozni kezd. Új tájakra téved, mely vidékeket, az ottani népeket és népszokásokat nem ismeri. Ilyenkor kicsit tör-zúz, mint elefánt a porcelánboltban, „Bocs-ccsi!” Ám egy idő után kénytelen megemberelni magát, különben igencsak pórul jár. Amikor egy vírus új utakra téved, például a bélrendszer egy vírusa kifejleszt egy új „dokkoló” fehérjét, melynek segítségével most már nem csak a bél sejtjeihez, de a tüdő sejtjeihez is képes kapcsolódni, akkor bizony kicsit ügyetlen az elején. Pláne, ha nagyobbat ugrik, és egy nem egy új szervhez, hanem egy új fajhoz adaptálódik. A szárnyasokat fertőző influenza egyszer csak hopp!, az emberi sejtek falán landol sikeresen.  

A fajhatár átlépése, a „kolonizáció”: a vírusok Apolló Programja.

Nos, ilyenkor a vírus életmódot vált, és az új környezetben egyszerűen még nem elég kifinomult. Ezért a copy-paste program futtatása közben sajnálatos módon kinyiffantja a gazdasejtet. Ha ez így folytatódik tovább, akkor maga a gazdatest is oda lesz, a vírussal együtt. Azok a vírusok, amelyek mortalitása (halálozási aránya) túlságosan magas, eltűnnek a történelem színpadáról. Jövője csak az ősi, békés kódoknak, illetve azoknak az új fajta vírusoknak van, amelyek képesek „pacifikálódni”. Ez elég jó hír nekünk. A HIV vírus fertőzésbe annak idején szinte mindenki bele halt. Röpke negyven-ötven év, és ma már egyes afrikai országok népességének jelentős része tünetmentesen hordozza a vírust. Száz év, és minden emberrel ugyanez lehet a helyzet.  

Ha békén hagyjuk, megszelídül

A lényeg: ha a vírust békén hagyjuk, megszelídül. (Most a természetes úton létre jött vírusokról beszélek. De hát másmilyen nincs is, csak a hollywood-i filmekben, nem igaz?) A baktériumok kapcsán kitárgyaltuk: a velünk szövetségben élő, az emberi fajnál ősibb baktériumok a lakhelyért cserébe hadseregünk részévé válnak. Nem engedik behatolni, illetve, ha már bejutottak, elpusztítják az idegen, betegséget okozó baktériumokat. A születést követően nagyjából a tizedik hónapig bezárólag alakul ki a szervezetet egy egész életen át jellemző, és az azt kiszolgáló bélflóra. Bélflóránk gazdagságától, az ott élő „fajok” sokszínűségétől függ intelligenciánk, állóképességünk, egészségünk, immunrendszerünk, és általában véve, földi létünk időtartama. Így hát a baktériumokkal való háborúzás (nyakló nélkül alkalmazott antibiotikumok, esztelen fertőtlenítés stb.) helyett a velük való együttműködésre kellene törekednünk.  

Biom és virom

Érdekes módon a vírusokkal hasonló a helyzet. Ősi életformák, (vagy valami olyasmik), hihetetlen adaptációs képességekkel, ők az örök túlélők. Elsöprő többségük a lakhatásért és az ingyenes villanyhasználatért cserébe egész életünk során segít bennünket. A csíramentes újszülött minden nap új vírusok százmillióinak ad otthont, így építve fel a csakis őrá jellemző vírus-team-et. Vagyis az egyedi, csak az adott személyre jellemző biom (baktérium flóra) mellett létre jön az egyedi virom (vírus készlet) is. Akárcsak a baktériumok esetén, a vírusoknál is úgy áll a helyzet, hogy minél sokszínűbb a közösség, annál erősebb az egész rendszer, ti. a mi testünk. Így például azok a gyerekek, akik minden vírusos nyavalyát elkaptak a bölcsiben, elég stramm felnőttekké válnak. Ilyenkor jelentősen csökken a felnőttkori asztma, allergia, cukorbetegség, autoimmun betegségek, SM és így tovább kockázata. Úgy tűnik, a vírusokkal való korai találkozás nem csupán magukkal a vírusokkal szemben, de egyéb egészségügyi kockázatokkal szemben is ellenállóvá teszi szervezetünket. A vírusok egyébként nem csak velünk, de a baktériumainkkal is békében igyekeznek élni. A baktériumokra specializálódott ún. bakteriofágok magától értetődő módon megfertőzik a bélflóra, a tüdő stb. bacijait (és persze sejtjeit). Ám nem bántják őket, épp csak békésen üldögélnek genomjukban. Sejtek, vírusok és baktériumok élnek bennünk együtt, nagy-nagy összhangban és békességben, amúgy népfrontosan. Azonban egyes krónikus betegségek, vagy akár egy antibiotikumos szőnyegbombázás ezt a békés egymás mellett élést értelemszerűen felborítják. Ekkor a vírus (de a baktérium is) megvadul, és ilyenkor valóban vírusfertőzés!-t kiálthatunk. Azért, mert nyalogattuk a troli kapaszkodóját? Nem. Azért, mert felborítottuk a testünket lakó három „etnikum” egyensúlyát.  

"Parányi" megoldás "méretes" problémákra?

Ebben a soknemzetiségű államban, amit testünknek nevezünk, jó, ha a számbeli kisebbségben lévő népnek (sejtjeink) hatékony, számos különböző haderőnemből álló bivalyerős hadserege van. (Ez volna az immunrendszer.) Ha ez meggyengül, mindjárt kinyílik a nemzetiségiek (a vírusok és a bacik) csipája! Ám alapjában véve mindenki a békés egymás mellett élést keresi, és a közös cél érdekében mindenki végezni szeretné a maga munkáját. A baktériumokról a korábbi írásban már volt szó, nézzünk most pár példát a vírusok világából. Egyes, testünkkel szimbiózisban működő vírusok például patogén, azaz betegséget okozó baktériumokra vadásznak. A tüdőben, a bélrendszerben, az orr nyálkahártyáján és egyéb gusztusos helyeken ilyen szabadcsapatok milliárdjai vadásszák le a kívülről érkező, veszélyes bacilusokat. Továbbá, számos megfigyelés arra enged következtetni, hogy bizonyos vírusoknak igen komoly általános gyulladáscsökkentő hatása van. Elsőre egészen abszurdnak tűnő dolgokkal is találkozhatunk: herpes simplex „kezelés” melanoma esetén, (ezen vírus egyébként védetté tette a kísérleti egereket bubópestissel szemben), vagy agy- és emlődaganat „kezelése” különféle koronavírus törzsekkel. A sor hosszan folytatható, és jobbnál jobb írásokat találhatunk a témában.

Számunkra mi a legfontosabb információ ebből az egészből?

Ha testünk egészséges, és a három államalkotó etnikum (sejtjeink, baktériumaink és vírusaink) szimbiózisban él, úgy a mindig és mindenhol jelen lévő vírusok nem okoznak problémát, sőt! Fenékbe billentik a behatolókat – hisz végtére is „ez az ő területük!” Ha azonban butaságokat eszünk, vagy létfontosságú táplálékokat (sejtépítő alkatrészeket) nem eszünk, és ezzel gyulladásba hozzuk érrendszerünket, bélrendszerünket, idegrendszerünket; ha extrém magas vércukor- vagy stresszméreg szinttel éveken át masszívan oxidáljuk sejtjeinket, más szóval, ha valamiféle krónikus betegséget hozunk össze, akkor felborul az egyensúly, és úgy a baktériumok, mind a vírusok megkísérlik átrendezni az erőviszonyokat. Ilyenkor mindenki lő mindenkire! Quantum Tarantino bemutatja: a Jó, a Rossz és a Csúf! Afféle polgárháború tör ki. Még egyszer: ha egy soknemzetiségű országot vezetsz, ráadásul te vagy kisebbségben, akkor muszáj, hogy profi rendfenntartó erőid legyenek! Mindig légy erős, máskülönben borul az egyensúly! Ha moszkvai őrkutyát tartasz, mindig légy domináns, és lehetőleg ne a kutya jelenlétében csípődjön be a derekad! Ha látja, hogy lesántultál, az eb esetleg megkísérli újra írni a kéttagú falkán belüli hierarchiát…

És akkor most jöjjön egy kis játék!

Ha már western. Nos, mi van akkor, ha egy új gazember, egy igazi nehézfiú érkezik a vadnyugati városba? Egy repeszektől sebhelyes, több frontot megjárt, haramiának állt pisztolyhős. Mondjuk egy új fajta, extrém patogén és virulens influenza vírus? Épp most szabadult a laborból. (Az Anyatermészet laborjából természetesen.) Ki kell nyírni, vagy tárgyalni kell vele, különben óriási kalamajkát okoz a városban! Egy daganatos megbetegedés, cukorbetegség, szív- és érrendszeri probléma, hogy is mondjam, nem igazán hoz minket domináns tárgyalási pozícióba. Ha én vagyok a polgármester, magam is egy dög nagy winchesterrel megyek le a főutcára, tárgyalni. Jól fegyverzett profi a jól fegyverzett profi ellen.

Ha van egy sereg katonám, és túlerőben vagyok, megtámadhatom

Ám ha ők is többen vannak, és a harc kimenetele kétesélyes, akkor esetleg beülhetünk a Szalonba, zongoraszó mellett tárgyalni. „Tessék helyet foglalni, az első whiskey-t én állom – mi járatban teccik lenni?” Ha a haramia (és klónjai) tényleg olyan kemény, mint a hírneve, esetleg megkínálhatom egy zsíros pozícióval! „Figyelj koma, tedd le a Coltot, igyál velem még egyet! Én arra gondoltam, hogy lehetnél te a város sheriffje! Te és az embereid polgárjogot, uniformist, munkát és kenyeret kaptok, te még pluszban egy csillagot is! Mostantól dolgozzatok nekünk, mindenki jól jár! Innentől a ti dolgotok lesz elkergetni a magatok fajtát a város határából. Gyere vírus koma, tégy úgy, mint oly sokan előtted a te fajtádból, és légy része ennek a sejtek, baktériumok, vírusok alkotta komplex élőlénynek!” Nos, ha a város tiszta és rendezett, fehérre meszelt kerítés mindenütt, tisztes polgárok, jól lakott plébános és zsíros bankár vigyorognak az ablakból, és az egész kompániát képzett fegyveresek védik, meglehet, hogy a haramia és csapata lemond az erőszakról, és innentől fogva inkább a városnak dolgozik. Ha általános egészségi állapotunk jó, ha sejtjeink folyamatosan hozzá jutnak a regenerálódásukhoz szükséges fehérjékhez, zsírokhoz, vitaminokhoz és ásványokhoz; ha maghőmérsékletünket minimum 37 °C-on tudjuk tartani; ha bennünket érő stressz miatt keletkezett szabad gyököket semlegesíteni tudjuk; ha a sejtek önjavító / önlebontó programja megfelelően fut – akkor legyőzzük a vírusfertőzést, sőt, jobb esetben a vírus kódja megerősít bennünket.

A vírust, mint olyat „kívülről” nem tudjuk elpusztítani!

Túlságosan kifinomult, túlságosan ravasz. Tegyük fel, hogy kémiai úton létre hozunk egy molekulát, ami majd meggátolja a vírust abban, hogy kapcsolódjon sejtjeinkhez. Esetleg az össze kötözött, félholtra vert vírust oda dobjuk immunseregünknek, hogy gyakorolják rajta a közelharcot. Mi fog történni? A vírus hopp!, mutálódik egyet, és a csodaszer, meg a kigyakorolt ütéskombináció mit sem ér a megváltozott vírussal szemben! Kicsit olyan ez, mint amikor a dizájner drogok ellen küzd a jogalkotó. Ez meg ez a vegyület kábítószer! Erre, hozzá hegesztenek a laborban még egy oxigén atomot a vegyülethez, és a keletkezett új drog már nem az, amit a Btk. büntet! Lehet, hogy hosszú, költséges munkával kifejlesztünk valamit a vírus ellen, de mire mindez a patikába kerül, a vírus már a tíz a sokadikon-adik változatban létezik. Ezt így nem lehet csinálni… Ami a másik közkeletű megoldást illeti, nos, az kábé olyan, mint ha a szúnyogokat próbálnánk távoltartani egy léckerítéssel. No comment.

Az egyetlen dolog, ami működik: egészség és jó immunrendszer!

Mindehhez elengedhetetlen a megfelelő testhőmérséklet! 37 °C alatt az immunrendszer gatyán van, a vírusok meg, hát, virulnak. Rendszeresen melegíteni kell hát a testet! Ha nincs profi, erre tervezett gépünk, (egyébként van…), akkor legalább vegyünk minél gyakrabban meleg sós fürdőt! Tolni kell a fehérjéket meg a zsírokat, mert (immun)sejtjeink ezekből az anyagokból épülnek fel! Vitaminokra és ásványokra is szükségünk van, mert testünk működéséhez mindezek elengedhetetlenek! (Ez már egy picit összetettebb téma annál, hogy bedobok egy multit, sőt… Mindenesetre ezek az információ is hozzáférhetők. Aki igazán keres, talál.) És végezetül, semlegesíteni kell a stresszmérgeket! Mivel a stressz nyomán keletkezett, „belső elválasztású” mérgek szétbombázzák sejtjeinket, és kiverik a kardot immunkatonáink kezéből, ezekkel valamit kezdenünk kell, ha hosszú távra tervezünk itt a Földön! És erre is van megoldás. Mindjárt a legjobbal kezdem: az aktív hidrogénnel. (A legjobb persze az volna, ha nem a stresszmérgeket semlegesítenénk, hanem magát a stresszt szüntetnénk meg. Hát, jó lenne, sok szerencsét hozzá 2020-ban! De erre is adok egy tippet, mindjárt a legjobbat: a tévét egy kecses mozdulattal hajítsuk ki a kukába!) Végezetül, zárszóként. Mi az, amit viszont semmi szín alatt NE tegyünk: el ne kezdjünk háborúzni a vírusokkal! A baktériumokkal vívott háború eredménye is csak a szuperbaktérium lett, semmi egyéb. Ezt a hibát még egyszer ne kövessük el! Futó Gábor - hoterapia.hu
Kép forrás: https://www.futura-sciences.com/

További bejegyzések

További előadások